Mind keressük az utunkat, jó esetben sokfélét kipróbálunk, mire biztosra kijelenthetjük, hogy végre megérkeztünk, ez lesz a helyes irány. Számomra ez az érzés az első színházi fotóspróbámon kapott el és azóta sem ereszt.
Egy embert, egy személyiséget lefotózni nem csak kattintások sorozata, hanem egy beszélgetés lencsén keresztül. (Legalább) két szereplős dialógus, amely lehet vidám, vagy könnyekkel teli, de mindig az őszinteségre érdemes törekedni.
Ma már mindenki fotóz és mindenki fotós. Nem attól leszünk rosszabbak, vagy jobbak, hogy hány milliónál kezdődik a felszerelésünk, hanem attól, amit mutatni akarunk és mutatni tudunk, akár egy telefon kijelzőjén keresztül is.
Csak rajtad áll, mit akarsz magadból megmutatni egy fotón. Az én feladatom annyi, hogy bátorságot és eszközt adjak hozzá.
Sok területen kipróbáltam már szakmai tudásomat. Nem csak portrézással foglalkoztam évekig, de fotóriportként is tevékenykedtem az Origonál, valamint az Országos Rendőrfőkapitányságnál. Gyakorlott vagyok nem csak a személyek, de a körülmények megfelelő dokumentálásában is, ezt a tudásomat kamatoztatom nem csak az esküvői fotózásoknál, de az üzemi, gyártelepi munkák során is, megmutatván az érdeklődőknek egy adott munkafolyamat, tevékenység összetettségét és maga mivoltában szépségét is.